ログイン  | 新規登録
歌詞投稿コミュニティ「プチリリ」

TOP > 歌詞 > Születtem Magyarországon
Születtem Magyarországon

アーティスト:Cseh Tamás  アルバム:Frontátvonulás 

  • お気に入り登録




Születtem Magyarországon, nyolcvanhét éves vagyok, Fejemben összekeveredtek féldecik, s kormányzatok, Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is. Harcoltam két háborúban, túléltem az Istenbe is. Elhagytam kérném vagy harminckilenc asszonyt, S vagy kétannyi elhagyott, Tankcsapdába hugyoztam, ettem lótetemet És mégis itt vagyok. Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál: Túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket, Egy magyar túlélő, címzetes vitézlő Tönkrement lábain, de áll önök előtt. Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat És elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak, Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul, Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul? És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény, Hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én? Csakhogy Vizi itt kitépte a karját a Halmos szorításából, felpattant, és mondta, hogy: -Bocsánat, elnézést, micsoda vita ez! Nekem már rég meg kéne néznem, hogy hol, mikor és milyen vonatok mennek innen. Hogy mennek-e innen vonatok egyáltalán. Elvégre azért vagyok itt, vagy, miért is? És itt ennél a pontnál mintha megsüketült volna. Látni látott, de nem tudta, mit, kegyvesztetten imbolygott az asztalok között, szörnyű állapot, így szokott Eltévedni, aki el szokott, a szemében piros lámpák gyúltak: VESZÉLY, VESZÉLY. És lám, lám, meg is jelent valaki -ilyenkor mindig megjelenik valaki-, aki hátulról közeledett, oldalról belenézett a Vizi arcába, és simán, jaj, de simán azt mondta: -Látom, ismerem, tudom, és nem akarom meggyőzni, hogy nincs meggyőződés. Csak mellesleg, épphogy mellesleg, csak annyit mondanék, mintegy ejtve, elejtve, tartson velem, meghalni megyek. Lesz egy mozdulatom, ismeri azt a csomót, ami körbefon egy egyenest? És az üres fejet belehajtva egy kerekbe, elrúgva alul amin állunk, lefelé repülő, a nyakon csinál egy választékot. nem enged a testből a fejbe, hanem szétrobbant mindent ott, megállít, és ön csak fityeg. Úgy, mint mindig. Talán nem fityeg? Hát figyeljen végleg. Na, nem jön? Én megyek. És az illető, aki ilyenkor mindig jön, kötélverő? Nem hiszem. Az illető az arcát beletolta a Vizi arcába. Na és ez talán magyarázatra szorul, de most hagyjuk itt Vizit, és nézzük inkább Ecsédit, inkább őt. Ecsédi, aki továbbrohan a városban Vizi fényképével, hogy a barátom, a barátom, nem látták, nem látták. És aki véletlenül -hangsúlyozom, teljesen véletlenül- a Baross térre lyukad ki, a Keleti pályaudvar mellé. És itt üzletemberek közé keveredik, megzavar egy üzletet, erre meg akarják késelni, megverni, de végül csak föllökik Ecsédit, aki olyan szerencsétlenül esik, hogy zuhanás közben kihullik a barátja fényképe a kezéből, és Ecsédi rögtön csúszva, mászva, remegve próbál a lábak meg a cipők között odajutni a barátja fényképéhez. És ekkor -nem tudom, kinek mit mond- gojzervarrott cipő, egy hatalmas, fényesre suvickolt gojzervarrott cipő jelenik meg, és rálép az Ecsédi kezére, és olyan fényes a cipő, hogy az Ecsédi látja benne A saját képmását, de nem ezzel törődik, hanem azt mondja: -Hoppá, hoppá, hoppá, észnél legyünk. Én ezt a


投稿者: PetitLyrics
プチリリ再生回数:0





日本語English

利用規約プライバシーポリシー許諾情報運営会社お問い合わせヘルプ
© 2024 SyncPower Corporation


Page
Top